Nincs mit mondanom
Az a baj, hogy éppen, amikor érzek magamban erőt, hogy végigcsináljak dolgokat, akkor történik valami, ami egyből mindent megváltoztat. Kicsit unom már az egészet. Kicsit elegem van belőle. Félek.
no para, no para…
Ejj holnap angol... azon szoktam gondolkozni, amit régen mondogatott apukám nekem. "Lányom, minél több nyelvet tudsz, annál sokszínűbb ember vagy!" Ezt akkor nagyon jól az eszembe véstem. El is határoztam, hogy márpedig én nyelveket fogok tanulni, és sokraviszem. Aztán hol vagyok? Van egy középfokú nyelvvizsgám, amivel lényegében kitörölhetem a seggemet. Hiszen hiába van valakinek a kezében a papír, ha nem tud beszélni. Nem igaz? Egyetlen probléma csak az, hogy nem volt, illetve nincs lehetőségem hol gyakorolni a nyelvet. Így aztán nagyon sokminden feledésbe merült az évek során. Pedig hányszor elhatároztam, hogy én az olasszal is viszem valamire. Aztán nekiállok egy másik nyelvnek is. Be kell valljam magamnak: lusta voltam. Na de én? Lusta? Akit strébernek könyvelnek el? Igen. Sajnos. Így hát emiatt stresszelve megyek be angol órára is, ami már nem volt nekem vagy 3 éve. De ki kell bírni. Meg kell csinálni. Úgyhogy Hajrá! Menni fog!
persze... angol szakosok mellett...
Jaaj mi legyen?! (alcím: a felvételi küszöbén)
Újabb döntést hoztam: míg első helyen az ELTE áll és mögötte a Corvinus, addig a harmadik helyre tettem magamnak egy mentőképzést. Pécsre nem szeretnék visszajönni. Az most teljesen mindegy miért. Bár, ha belegondolok lehet, hogy több értelme lenne. Szóval a Budapesti Kommunikációs Főiskolán célzok be egy felsőfokú szakképzést arra az esetre, ha nem vesznek fel Master-re. Így aztán biztosan tanulhatok tovább, kereshetek melót egy olyan városban, ahol talán nagyobbak az esélyek, mint itt Baranyában. Ráadásul olyat tanulhatok majd, ami érdekel is. No, de azért továbbra is reménykedek az első kettő helyemben, hiszen azért fogok dolgozni. Egyébként jól haladok a diplomamunkámmal is.
Az a jó, hogy most érzek magamban késztetést a dolgokra. Célok vannak előttem, és nem csak a tanulással kapcsolatban. Az egészséges életmóddal kapcsolatban is. Vannak dolgok, amik rákésztetnek bizonyos dolgokra. És ha ez az egész azzal jár, hogy nem eszek cukrot, vagy nem iszok alkoholt pár hónapig, akkor legyen! Szeretnék jól élni. Fitten és egészségesen, kiegyensúlyozottan, harmonikusan! Ezek számítanak igazán! Most van bennem erő is! (még...) Nah, de csakis pozitívan!
ui1: Így érettségi meg középsikolai biziket is kell fénymásolni, hitelesíttetni a nyelvvizsga mellett. Micsoda remek elfoglaltság erre a hétre.
ui2: Nem tud valaki Pécsett egy fotóst, aki olcsón és gyorsan tud diákigazolványképet készíteni? (ez csak egy költői kérdés volt, bár azért jól jönne valamilyen tanács
)
Mi a jó?
Sokszor azon gondolkozok, hogy mi bennem a hiba? Tényleg nem tudnak elfogadni olyannak amilyen én magam vagyok? Vagy tényleg nem tudok olyan mértékben változni, hogy azt tudják mondani, hogy namost már minden stimmel? Tudom, hogy nagyon nehéz a személyiségem. Igazából okkal kenhetem a horoszkópomra. Ugyanis most olvastuk végig mindkettőnk horoszkópját, és nem meglepő dolgokat írt rólam az enyém. Ez mondjuk mellékes. Csupán az az érdekes, illetve azon szoktam gondolkozni, hogy tényleg meg kell változnunk azért, hogy egy kapcsolat normálisan működjön, vagy elég ha azt várjuk, hogy efogadjanak olyannak, amilyenek vagyunk?
#179
Utálom, amikor az emberek azért húzzák fel magukat, mert nem tudják vagy nem akarják megérteni a másik egyént. Csak egy kicsit gondolkoznának el a tetteken és a szavakon, mielőtt nekiugranak az embernek. Ez persze ugyanúgy rám is vonatkozik. De akkor is...
Megérkeztem :)
Tegnap még kicsit ideges voltam. Vajon ideérek-e időben? Ugye nem kell a hajnalival jönnöm? Ugye időben megérkezik a lapotopom? Azonban a legfontosabb kérdésem az volt, hogy ugye láthatom minél előbb? Tényleg nagyon szerettem volna, ezért sokat görcsöltem azon, hogy minél előbb érkezzen meg a laptopom. Egész délelőtt Béb gépe előtt ültem az albiban, hogy hogy lássam mikor jelez apum msn-en. Kettőkor már el voltam keseredve. Aztán hirtelen egy hívás, és a rádöbbenés arra, hogy igen, elérem a buszt.
Hajt a kíváncsiság
No, hát csak egy kérdés. aki akar válaszol, aki nem, az nem. de azért megköszönném...
Emlékek
Imádom a havat. Imádom, ha friss és ropog a talpam alatt. Békés, és nyugodt. Főleg akkor szeretem, amikor este, sötétben megyek a hófedte utcán és hatalmas pelyhekben esik le előttem. Erről mindig egy emlék jut eszembe. Egy nagyon fontos és szép emlék. Nem régi, csupán 2 éves, de úgy érzem örök. Ahogy egy másik, ami éppen ma jutott eszembe.